Külterületek

Gánt-Gránás eredetileg is Gánt közigazgatási területéhez tartozott, az ingatlantulajdonosok szőlő és gyümölcstermesztéssel foglalkoztak. Jelenleg csak 1-2 telken fedezhető fel szőlőültetvény, a többit kiírtották, ma már inkább üdülőtelkeknek használják.

A településrész völgyben helyezkedik el, villany és ivóvízhálózattal rendelkezik. Minden év augusztus 20-án van a Gránási búcsú amelyet a feszületből, oltárból és haranglábból álló imahelyen tartják meg. A kilátódombon zászlót és kopjafát helyeztek el, mely a háború alatt kitelepített lakosoknak állít emléket.

 

Gánt előterében Székesfehérvár irányából a hajdani Bauxitbányászati Tröszt helyén található a 258 férőhelyes Fejér megyei Ápoló - Gondozó Otthon, a megye legnagyobb intézete, amely a környék legnagyobb foglakoztatást biztosító intézménye.

Itt került megépítésre Szép Jelen Alapítvány által a "Fecske Palota", amely sérült és mozgáskorlátozott gyermekek üdültetését biztosítja.

A felhagyott bauxit bánya helyén kialakításra került az Európában is egyedül álló geodéziai park, és a bauxit bányászat emlékére helyre állított Balázs Jenő Bányamúzeum. A bányatelep tőszomszédságában működik a DOLOMIT kőbányászati Kft, és a BAUMIT Kft., amelyek nagy mennyiségben termelnek építési alapanyagot. A két cég jelentős mértékben hozzájárul a község fenntartásához, fejlesztéséhez és munkalehetőség biztosításához.

KŐHÁNYÁS

A néhány házból álló település jelentése "kőhalom". Első említése 1753-ból való, amikor is Kozma leányegyházaként szerepelt. A szénégetéssel foglalkozó pusztaterület egy részét oroszlányiak bérelték, abból a célból, hogy nyájaikat legeltessék.

 

VÉRTESKOZMA: A József - kori népszámlálás alkalmával 68-an lakták a területet. Keresetüket napszám mellett favágással egészítették ki. 1818-ban a kozmai vezetésével iskola működött. A birtok mellett vezetett az Eszterházy család két birtokközpontját, Csákvárt és Majkot összekötő út. Az út azonban nem volt forgalmas, így mint kereskedelmi központ nem jöhetett szóba. Az útvonalat 1925-ben országúttá építették. Kőhányáson alig van állandó lakos, a meglévő házakat hétvégi tartózkodásra és üdülésre használják. Az út mellett található az Eszterházy kápolna és a turistaház.

Korábban Cusma, Kis-Kozma alakban fordult elő, Kosma személynévből származik. Később, 1908-ban kapta meg a Vértes előtagot. A Gesztesi Vár tartozékaként először 1300-ban említik, mint katonai szálláshelyet. A török időkben gróf Eszterházy Antalnak voltak itt birtokai.

A területet korábban csákváriak, majd pákozdiak bérelték. Kozmát 1742-ben gróf Eszterházy Ferenc a betelepített németeknek adományozta A német nyelvű krónika szerint kozmát 1770-ben Ulm vidékéről telepítették be. A templomot Koslam és Demian szentek tiszteletére ajánlották fel. A katolikus tanár, egyben jegyző is 50 gyereket oktatott németre és magyarra. Eredetileg az utca jobb és bal oldalán, fekete alapon, aló fehére meszelt házak álltak a tetőn szalmaborítással.A körülmények kedvezőtlenek voltak: a közlekedés nem volt megoldott, nem volt lehetőség a terjeszkedésre, így sokan elvándoroltak. -ban az addig önálló községek, Kozma és Kőhányás Gánthoz lettek csatolva. 1941-ben új iskola épült. 1941 októberébe a német katonák, decemberben az oroszok jöttek be a faluba. 1946-ban Gánthoz hasonlóan került sor a kitelepítésre. A háborús éveket követően gyakorlatilag kihalt, csupán néhány őslakos maradt. Vérteskozma természetvédelmi területen fekszik. A falu ma üdülőfalu, ahol Községvédő Egyesület működik a hagyományos falukép megőrzése érdekében. Kozma skanzen jellegű település, ahol az évente megrendezett búcsú keretében neves művészek adnak műsort a templomban. 1992-ben emelték a kitelepítettek emlékét őrző emlékművet. Kozma és környéke Ökoturizmusra, kerékpározásra, vadászatra alkalmas terület. Egy 12 férőhelyes turistaház és külön vadászház várja az ideérkezőket. Egyéni igényeknek megfelelően további szálláslehetőség is igényelhető.

 

A Vértes Erdőben Gánttól északra, fekszik Kápolnapuszta. Az 1790-es években 16 ház állt a hívek száma pedig 101 fő volt. 1930-ban Kápolna 62 főt számlált. Kápolna sorsa 1945 március 15-én megpecsételődött. A 2. Ukrán front felderítő zászlóalja miközben a megye északi része felét nyomult, elfoglalta Kápolnapusztát, ahol a visszaemlékezők szerint szinte minden férfit agyonlőttek, a legfiatalabb 20 éves a legidősebb több mint 70 éves volt.

A Vértes Erdőben Gánttól északra, fekszik Kápolnapuszta. Az 1790-es években 16 ház állt a hívek száma pedig 101 fő volt. 1930-ban Kápolna 62 főt számlált. Kápolna sorsa 1945 március 15-én megpecsételődött. A 2. Ukrán front felderítő zászlóalja miközben a megye északi része felét nyomult, elfoglalta Kápolnapusztát, ahol a visszaemlékezők szerint szinte minden férfit agyonlőttek, a legfiatalabb 20 éves a legidősebb több mint 70 éves volt.

Akkoriban 20 család élt itt a hegyek közt, szinte elzártan a világtól. Az 50-es években az itt maradt 4-5 család Gántra vagy a szomszédos községekbe költözött. Az elhagyott házakat lebontották. 1980-ig egyedül 1 személy élt Kápolnán, ma már senki sem. Egyedül a temető néhány sírja és a túlélők őrzik az itteniek emlékét.

Aki a mai Kápolnapuszta felé kirándul, az erdőben egy kis temetőre bukkan. Az elcserjésedett területen a mohlepte sírok feliratai között a halálozás dátuma sok esetben egy napra esik. Ennek okára az egykori kis településen lezajlott szörnyű eseményre emlékezve kaphatunk választ. 1944 őszén a németek által Csákvár határában felépített katonai epülőtérnek a csaták során fontos szerep jutott. Nem volt tehát véletlen, hogy a szovjet csapatok 1944. december 24-én támadást indítottak a Móri-árok–Vértes vonalon kiépített német állások ellen. A támadás lendülete azonban megtört, és Csákvár környékén három hónapra állófront alakult ki.

A Gánttól négy kilométerre fekvő Kápolnán ezidőben húsz, zömmel sváb család élt. 1944 őszén, majd attól kezdve rendszeresen orosz partizánok jelentek meg élelmet szerezni, és vérfürdővel fenyegettek, ha elárulják őket. Az itt élők 1944 karácsonyáig hallgattak, majd feljelentést tettek a csendőrségen. Az egyik partizánt sikerült elfogni, aki azonban a Mór felé vezető úton el tudott menekülni. A visszaemlékezők szerint ő tért vissza a 2. ukrán front felderítő zászlóaljával 1945. március 16-án. Az összes helybeli férfit, és azt a két, civilbe öltözött magyar katonát is megölték, akik a pincéből lőttek vissza rájuk. Kápolna így férfi nélkül maradt, az asszonyok és a gyermekek nagy részét pedig kitelepítették.

 


Egyéb modul

Lorem ipsum dolor sit amet, consectetur adipiscing elit.

Egyéb modul

Lorem ipsum dolor sit amet, consectetur adipiscing elit.